2009. december 15., kedd

Pay the Climate Debt

Lenyügöződtem. Az afrikai lakótársaim azért kampányolnak, hogy a gazdag országok fizessenek úgynevezett klímaadósságot, amiért hosszú évtizedeken, századokon át kizsákmányolták az erőforrásaikat.

Ugandából, Zimbabwéből, Kenyából vannak. Az MS Actiona!d NGO (http://www.ms.dk) hozta őket Dániába. Az augusztus óta tartó, négy hónapos képzés keretében felkészítette őket hogy kell kampányolni, projektet csinálni, hogy kell a médiába bekerülni, blogolni, és tartalmilag is a topon lenni.

Az egész a COP 15-re futott ki, most zajlik az intenzív kampány. Piros öltönyökben klímaadósság behajtó ügynököknek öltöznek, és masíroznak Koppenhágában, a Bellacenterben, Brüsszelben és kb. mindenütt.








A COP 15 előtti szombaton csináltak egy nagy lelkesítő, beindító workshopot az önkénteseiknek és maguknak, amire meghívták a Yesment, hogy adjon inspiráló ötleteket. Ott voltam, Q jó volt. A Yesmen olyan, mint otthon a Kétfarkú Kutya Párt, csak még ütősebb. Folyamatosan hekkelik a médiát. Pl. pár 100.000 példányban kiadtak egy hamis számot a New York Times-ból csupa pozitív hírrel, címlapon: "A háborúnak vége Irakban", ingyenes egészségügy, stb. Van egy kis videó róla, és tök jó az emberek reakciója. Meg különböző konferenciákra besunnyognak öltönyben, mint vezérigazgatók, politikusok és osztják az észt.

A másik nagyszerű ötletük a "Critical Run" volt, aminek a lényege, hogy 15 percet kényelmes tempóban futottunk Koppenhága belvárosában, közben véleményt cseréltünk egymással a Klíma adósságról, és szórólapoztunk a járókelőknek. Mindezt felvettük videóra. Az akció ötletgazdája egy francia művészt Colonel, aki szerint lejárt a kerekasztalok ideje, komoly témákat leginkább mozgásban lehet megvitatni, szóval gyerünk ki az utcára! :-)

Mindezek után látom jön az eredmény: Az Actiona!d és az egyik lakótársam, Chandia Ugandából szervezett egy kamu sajtótájékoztatót a COP 15-en tegnap, eladta magát az Afrikai Unió képviselőjeként, és az Ugandai parlament tagjaként kamunéven, és válaszolt Kanadának egy ugyancsak kamu sajtóközleményére, amiben totál emissziócsökkentést jelentettek be.

Na ide süssetek:



Itt olvashattok az akcióról angolul: http://www.ms.dk/sw150353.asp

És végül, de nem utolsósorban egy szlogent is gyártottak egy közismert raperrel.

Ezzel búcsúzom mára:

We are watching You,
You know what to do,
The number has been said,
Pay the climate debt!

2009. december 10., csütörtök

Klimaforum dec 10-en

Eloszor is, erdemes megnezni, hogy erkeznek a delegaltak a klimatargyalasokra:



Az okologiai adossagrol hallgattam egy nagy panelbeszelgetest. A panelben ult Naomi Klein is, meg a boliviai klimatargyalo Angela Navarro, aki a hivatalos targyalasokrol jott at a Klimaforumra. O nagyon inspiralo volt, az egesz emberiseg felelossegerol beszelt a felmelegedes miatt, valahogy kozel hozta, es megfoghatova tette a komplex problemat, megindito erzekenyseggel beszelt az Foldrol, mint anyarol akitol maximalisan fuggunk es akire vigyaznunk kell hogy tovabb taplalhasson minket. Szerinte a deliek azert szenvednek jobban, mert kozelebb vannak az anyafold szivehez, es jobban halljak a jajveszekelest, es talan az a feladatuk a mai tortenelemben, hogy eljuttassak Eszakra a Fold uzenetet.

Nehez igy atadni, de ott nagyon megindito volt, vastapsok szakitottak meg a beszedet. Es folyamatosan kerte a resztvevoket, hogy segitsenek. Nagy szukseg van az alternativ klimaforumra, es a nyomasgyakorlasra. Dec 16-an lesz egy nagy tuntetes a Bellacenternel emiatt.

Nem varta ki a panel veget, mert rohant vissza a targyalasokra.

Altalanossagban el vannak keseredve a fejlemenyek miatt. A targyalasok nagyon lassan zajlanak. Egyelore toporognak. Obama csak a legvegere 18-an erkezik.
O elegge donto faktor a jatekban, mert az osszes CO2 kibocsatas 25%-ert felelos USA. Ha ok nem kotelezik el magukat Kina, India sem vallal annyit.

A targyalasok szokasosan keves fejlett orszag dominanciajaval zajlanak. 192 orszag hivatalos, de 40-en dominalnak. Tuvalu kivonoult a targyaloterembol, mert teljesen negligaltak. Tuvalu egy kis csendes oceani sziget, erosen erintett, a tengerszint emelkedes hatasara eltunhet a Fold szinerol.

A Bellacenterben levo aktivistak hangosan tuntettek Tuvalu mellett.

Naomi Klein mondta, hogy a targyalo delegaltak ulnek korben az oltonyeikben, lesutik a szemuket, topognak a labukkal, kerulik egymas tekintet, mintha az utcan setalnanak el egy hajlektalan mellett, holott egy orszagrol van szo.

Borups Nepfoiskola.

Nagyon felporogtek az esemenyek. Dan billentyuzettel tudositok most. Ma delelott tartottunk egy prezentaciot a Klimanagykovetek kepzeserol az alternativ klimaforum egyik hivatalos helyszinen a Borups Nepfoiskolan kb 50 diaknak. A suli Koppenhaga belvarosaban talalhato a parlament kozeleben. Az a kulonlegessege, hogy muveszeti fokusza van. Sajat mozija, vagoszobaja is van. Video, design kurzusokat inditanak, es megegy sajatsaga, hogy nem bent lakasos, mint az osszes tobbi nepfoiskola.
3 oras programot szerveztunk. Az elso egy ora volt a mienk a Crossing Borders-szel, ahol tanulok. Tegnap ejjel meg javaban dolgoztam Hanaval a jemeni baratnommel, hogy egy kreativ anyagot hozzunk ossze.

Vegul egy kis szkeccset csinaltunk, ahol is mint ket baratno ultunk egy kavezoban es beszelgettunk az elmenyeinkrol, mit tanultunk a Klima nagykovetek kepzesen, es hogy letrehoztunk egy Online Klima magazint. A szunetre egy kis jatekos feladatot hoztam a Yesmen-tol kolcsonozve. "positive news, positive imagination" Kinyomtattam a New York Times fejlecet egy poszterre es arra kertem az embereket, hogy irjanak pozitiv headline-okat a COP 15 kimenetelerol, ami lehet nagyvonalu is, mint, hogy "Obama elkotelezte magat a klimaadossag fizetesere." vagy lokalis problemat kezelo, mint "automentes vasarnapok", "ingyenes tomegkozlekedes Koppenhagaban"...

Majd egy csoport jatekot jatszottunk, amire meghivtam Clayton facilitalni. Egy tanmeset jatszottunk el a globalis klimavaltozasrol, amibe minden resztvevonek volt szerepe. A mese szereploi a fak, allatok, vizi teremtmenyek a nelkulozok versus a politikusok, uzletemberek es media. A mese arrol szol, hogyan szenvednek az elobbiek, az utobbiak rovidtavu erdekei miatt.

A masodik reszben a 350.org kampany magyar koordinatorat Varga Juditot, es a Messzalato Egyesulet onkentesit hallgattuk a kampanyrol, sikerekrol, hogyan tovabbrol.

Az utolso reszben a dan iskolatarsaim akik a World on Fire programon tanulnak keszitettek egy szinhazba csomagolt kampanyt a Greenwash-rol. Egy Klimabirosagot allitottak fel, amiben egy fantom ceget a Danergy-t eliteltek hamis kornyezeti PR miatt. Nagyon faszan csinaltak meg. Volt podium, biro parokaban, ugyved es nyomozok is.

Hat igy telt izgalmasan a delelottom. Du. pedig nyargaltam at a Klimaforumra.

2009. november 19., csütörtök

How I consume the Media?

I don't watch TV, because I feel it's so agressive in many way and people can be addict on. The news are always about conflicts, cheating, natural catastrophe. In a way it keeps peoples's mind in a continous state of fearing, or the worse in apathy. In that state of mind, people are easily get being manipulated at all the time. They consumes opinions from the talkshows, ideologies from the political shows, lifestyle from the series and advertisements. If you turn on the TV, it's really hard to stop and run away from all the shits. The ownership of Magazines, Papers and TV Channels are very concentrated. The Mainstream media is just about making profit and power, not to get you to be informed. They are so manipulating. All the system is a big bubble, the price of 1 second advertising time is outrageuosly huge amount.
I prefer to read weekly newspaper. I get used to read 3 type of newspapers in Hungary to have a coverage of all political sides and get some objectivity. It's a fun to explore the political line, and how the news can be served in totally different way. And I can filter them more easily than the TV. But what I really like to read, are the alternative media sites, like Indymedia or several blogs, and I've also started my own blog. I think it's the best way to know about the reality through the ordinary people's opinion.
What is Indymedia?
"The Independent Media Center is a network of collectively run media outlets for the creation of radical, accurate, and passionate tellings of the truth. We work out of a love and inspiration for people who continue to work for a better world, despite corporate media's distortions and unwillingness to cover the efforts to free humanity."
http://www.indymedia.org
You can reach in many languages and you can edit it freely if you want.

Today's post was inspired of my studies about Global Media at Crossing Border Group.

2009. november 8., vasárnap

Politika, kormányzó párt vs. kurd párt

A programunk részeként meglátogattuk a kormányzó AKP (Igazság és fejlődés pártja) és a DTP (kurd párt) helyi képviselőit Van-ban.

Van-ban a DTP 56%-ot ért el a helyi választásokon, ami kevesebb, mint korábban. Ennek okáról kérdezve azt válaszolták, hogy a kampány alatt 52 helyi képviselőt letartóztattak azzal vádolva, hogy a PKK-t (hivatalosan terrorista szervezetnek nyilvánított párt) támogatják. Továbbá az AKP a régióban gazdasági fejlesztéssel, élelmiszersegélyekkel manipulálja a szavazókat. Egyre több katona, rendőr, hivatalnok él a városban, akik mind az AKP-t támogatják.

Elsőként az AKP-hoz érkeztünk, jól felszerelt irodájuk, előadótermük volt, ahol egy emelvényre 4 képviselőt ültettek.

Az AKP-t az 5 hónapja elindított, a kurd kisebbséget érintő reformokról kérdeztük. Nagyon propagandaízű válaszokat kaptunk. Hogy ez most az első a politikai agendájukon. A kurd helyzetet, mint problémát említették, de nem derült ki, hogy mi a probléma. De a probléma interregionális, ugyanis Irán, Irak, Szíria területén is élnek kurdok. Kiemelték a terrorizmus elleni küzdelmet, a párbeszéd elindítását az érintett államok között. Továbbá a civil szervezetekkel és pártokkal való találkozókat. A folyamat persze teljesen átlátható. Csak az ellenpárt CHP (Köztársaság és Emberek Pártja) negatív hozzáállása akadályozza a reformok végrehajtását. A probléma 25 éve tart. A CHP csak a politikai előnyök megszerzése érdekében áll ellen.

Mik azok a reformok?:
Engedélyeztek egy kurd TV állomást az állami TV-n a TRT6-ot. Az egyetemeken lehetőség a kurd, mint idegen nyelvi tárgy oktatására.

Ezután meglátogattuk a helyi kormányzó kurd párt (DTP) képviselőit. Ahogy az épületbe értünk, bezsúfolódtunk egy terembe és a beszélgetőpartnereink egy szinten velünk foglaltak helyet, ami rögtön szimpatikus volt. Továbbá az is, hogy a DTP-nek van egy női tagozata, és annak egy képviselője is ott ült.

A politikájuk megegyezik a PKK-éval, akit hivatalosan terroristaszervezetnek nyilvánítottak Törökországban, és megszüntették a pártot. A vezetőjét börtönbe zárták, és gerilla tagjai a hegyekben bújnak meg, és harcolnak a felszabadulásért. A PKK a 70-es években alakult, amikor a kurdok a környező országok elnyomása alatt álltak, és lehetetlen volt a számukra a politizálás harc nélkül. A PKK megágyazott a DTP-nek, aki ugyanazt a politikát követi legális módszerekkel.


Náluk is a reformokkal indítottunk. Mit akarnak a kurdok képviseletében elérni?:

-Önálló adminisztrációt szeretnének a nemzetközi jog alapján.
-Az alkotmány megváltoztatását, hogy a kurdok megjelenjenek benne.
-A kurd identitás fejlesztését.
-A kormányzat tekintse a kurdokat kurdoknak.
-Engedje gyakorolni a kultúrát, tradíciót.
-Párbeszédet akarnak, nem háborút.
-Mindenhol beszélhessék a kurd nyelvet.
-Sajtószabadságot az újságírók bebörtönzésének, és a lapok bezárásának leállítását.

Az AKP reformjavaslatáról kérdezve azt felelték, hogy elsősorban a kurdok küzdelmének eredménye, másodsorban az EU és az USA nyomására indították.
Törökország nem lehet az EU tagja a kurdok ügyének megoldása nélkül.

A fő problémájuk, hogy a kurd érdekeket képviselő DTP és PKK bevonása nélkül csinálják. Az AKP azt várja, hogy az általuk rajzolt keretben cselekedjenek a kurdok. Például a nemrégiben indított új kurd nyelvű TV adás masszívan cenzúrázott, kritikus kurd vélemények egyszerűen nem kerülnek adásba.

Folyt köv.

2009. november 1., vasárnap

Kurdisztán felfedezése

Kelet-Törökországban járunk, Kurdisztánban.

Van városából korán reggel indultunk, az iráni határ mellé egy kis faluba, ahol a helyi általános iskolát látogattuk meg, majd vendégeskedtünk Ibrahim bácsi házában.

Az úton a buszból nézve a vöröses-barna, kissé kopár táj tárult elénk hegyekkel. Néha egy –egy csomóban szegényes, kocka alakú vályogházak, és számtalan félig elkészült épület.

Az építkezési kultúra a Ny-Európaitól merőben különböző. Elkezdik építeni a házat egy kis pénzből, majd ha elfogyott, leáll az építkezés, egy-két év múlva, ha sikerült félretenni egy kicsit, akkor újraindul. A török adózási politika is segíti a befejezetlenséget, ugyanis, amíg nincs kész, addig nem kell fizetni házadót. A hegyeken hollywood-i mintára rajzolt feliratokat láttunk, mint: „Milyen boldog is vagyok, hogy töröknek születtem”, vagy, hogy „Törökország a törököké”. Ez az egyik erőszakos módja a kemalista nacionalista ideológia elterjesztésének a kurdok lakta térségben.

Az ország egyik legszegényebb régiójában járunk, az egyik jövedelemszerzési lehetőség a benzin és teacsempészet Iránból, ahol az üzemanyag teljes mértékben államilag támogatott.
A hegyen keresztül hozzák át szamáron, gyakran kitéve a kurd szabadságharcosok és a török faluőrség kereszttüzének.

Később ellátogatunk Ibrahim bácsihoz, aki szintén ebből él.

De előbb megállunk a helyi általános iskolában, ahol a kurd gyerekek oktatása zajlik. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen lehetőségiek vannak a falubeli gyerekeknek, mi változott 2002, az AKP (Igazság és fejlődés pártja) kormányra kerülése óta?

A fogadásunkra a teljes tanári kar készenlétben volt. A gyerekek már messziről integettek a közeledő busznak. A fiúk egyszerű kék öltönyben, a lányok kockás szoknyában. A frissen odahelyezett török-angol tanárnő jött a segítségünkre.
Ami elsőre feltűnt, hogy a gyerekek alacsony növésűek, és rengeteg ránc van a szemük alatt és az arcbőrük 8 éves korukra cserzett. A tekintetük komoly és mély. Elsőre ijesztő látvány. Talán a hegyi klíma, talán az alultápláltság teszi.

Az iskola az iráni határtól félórányira van. A tömegközlekedés, nehézkes. Ritkán járnak buszok Vanból, a közeli nagyvárosból, így a tanárok munkanapja a várakozással gyakran hosszabbodik. A tanári kar nagy része török és az ország különböző részeiből helyezték ide őket. Adanából, Anatóliából, a fekete-tengeri régióból, Ankarából.

475 diákra 18 tanár jut, plusz az igazgató.
Az oktatás 8.30-kor kezdődik azzal, hogy hangosan felolvassák a minden osztályterem falára a Mustafa Kemal Atatürk (a modern Törökország alapítója) portré mellé kihelyezett kemalista vers első két verszakát, mely az 1. vh. után íródott.

A hagyományos tárgyak mellett tanulnak vallási tárgyat is, ami lefedi az Alevi (Siíta Iszlámot), Iszlámot, Judaizmust, Keresztényéget. Az oktatás 2007 végéig nagyjából abból állt, hogy a Koránt magolják arabul, ami igencsak nehézkes a török, kurd, örmény anyanyelvűeknek.
Az Alevi vallási irányzatot 11 millióan követik Törökországban, ahol a többség Sunnita Iszlám vallású. 2007 októbere előtt nem volt része a vallási oktatásnak az Alevi. Miután egy szülő feljelentette a török oktatási minisztériumot az Emberi Jogok Európai Bíróságánál, mert nem akarta tovább a Sunnita Iszlámra orientált vallási oktatást a lányának, és ez fájó pont volt az EU kapuján oly régóta kopogtató Törökországnak, kénytelen kelletlen belevették az oktatásba.

Az oktatás nyelve török. A tanárok csak törökül tudnak. Ez az első évfolyamokban nagy nehézség a kurd anyanyelvű gyerekeknek. A kurd nyelvoktatás a kormány reformjának része, de csak néhány egyetemen lehet kurd nyelvi tárgyat választani 2009-től. Még nagyon messze vannak attól, hogy az alapoktatás része legyen.

A gyerekeknek az iskola után nincs vége a kötelezettségeknek. Legtöbbjüknek segíteni kell a szüleiknek a megélhetésben. A fiúk gyakran pásztorkodnak, a lányok a háztartásban segítenek. Minthogy az oktatás, a tankönyvek, az egyenruha, a napi egy hideg ebéd ingyenesek a gyermekek részére, a legnagyobb nehézség a szülőknek a munkaerő kiesése a családi jövedelemszerzésből. Így a térségből csak 10% jut tovább középiskolába. 2002 előtt ez csak 2-3% volt. A többiek dolgoznak a faluban, vagy szezonális munkát vállalnak a Ny-i országrészben.

A Kormány próbál változtatni a helyzeten, ezért havi ellátmányt fizet minden egyes gyermek után a szülőknek, hogy pótolja a kieső munkás kezet. A lányok után 24, a fiúk után 16 Török lírát fizet, ezzel is támogatva a nők oktatását.

Az iskola után ellátogattunk az egyik falubéli házába. Először nem voltam biztos benne, hogy egy lakóházba lépek-e be, ugyanis kívülről egy vályogkockát láttam, színével teljesen beolvadva a sárgás kopár hegyvidéki tájba. Odabent viszont hangulatos kályhameleg otthon fogadott, sok-sok színes szönyeggel, tágas konyhával, fürdőszobával, és az elmaradhatatlan chai (helyi, nem csempészett tea), és extrán édes sütemény. Ibrahim bácsinál jártunk, akinek 5 gyermeket nevel, 4 lányt, és egy fiút. A látható szegénység ellenére nagy harmónia, és bölcsesség sugárzik lényéből, és környezetéből. Felesége, aki egyben unokatestvére is 12 éves volt, amikor megházasodtak. A család nem nézte jó szemmel, de nagy volt a szerelem.

Régebben nem volt ritka a korai házasság, ma természetesen törvény tiltja a polgári esküvőt 18 év alatt, de azért a tradíciók még erősek, és előfordul a korai házasság az Imam által. Az iskolában a tanárok említették, hogy minden esetben megpróbálják lebeszélni a szülőket a lányuk "eladásáról" és bátorítani a taníttatásra őket.

A környéken elterjedt megélhetési forma a csempészet tea, kávé, benzin Iránból. Ibrahim bácsi és a fia is ebből élt, ami igencsak veszélyes, ha nem alkuszol meg a határőrökkel, egyszerűen lelőnek. Az alku tárgya haszonállat általában.

Miután egyre kockázatosabbnak tartotta Ibrahim, elküldte a fiát Isztambulba dolgozni.

Három gyermekét is taníttatja az ötből, ami nem kis teljesítmény a környéken. Nem akarja, hogy a gyermekei itt maradjanak. A 14 éves forma lányát kérdeztem mi az álma? Isztambult látni, felelte.

Folyt köv.

2009. október 28., szerda

Tuti helyem VAN

Reggel 6-kor kelés,

7-kor indulás a reptérre.

Irány Van, K-Törökország. A repcsi kb. 1,5 óráig tartott. Már az utasok között számottevően több volt az idősebb, hagyományosabb öltözetű nő, fekete ruhában, fejkendőben.

Késett a repülőnk, így volt lehetőségem meghallgatni Garba, a tanárunk kalandos történetét Mauritániától Európáig, a saját kezűleg hamisított útlevelétől kezdve a Qatari nagyköveti rezidencián töltött fél éven át, az állatszállító vagonon átkelni a sivatagon, és mindig a megfelelő helyen lenni, és a megfelelő emberekkel találkozni. A véletlenek hercege.

Még sosem repültem belföldön. A vani reptér nagyon fapados volt, mint egy buszpályaudvar

Busszal jöttek elénk a hotelből, a buszról elnézve a házakat modern többemeletes színes házak, némely tetején napkollektorral, és sok ház, építés alatt áll jelenleg is. Ebből ítélve nem olyan szegény a város.

A férfilakosság az utcán sétálókból ítélve kb. a duplája a nőinek. És dominál a fekete szín az öltözködésükben. Mondanom sem kell, hogy nagy látványosság vagyunk. A túravezetőnk Martin említette, hogy a turista ritka erre, mint a fehér holló. Azt is javasolta, hogy csapatostul mászkáljunk. Lányok egyedül ne nagyon mászkáljanak.

Így hát viccesen néztünk ki, mert minden fiú 2 lányt karon fogva sétált az utcán, és ahogy elnéztem a helyi fiatal srácokat, irigykedve néztek utánuk, mint külföldi hárem urakra 

Ami igazán kiverte a helyieknél a biztosítékot, az Samba és Anezka volt. Mindketten nagyon magasak. Samba egy fekete srác, Anezka a legtejfölszőkébb cseh lány, akit valaha láttam életemben. Ők is egymásba karolva sétálgattak a bazársoron, mire a fejkendős nők csak meredten bámultak percekig 

Vegetáriánusnak lenni K-Törökországban kihívás. De találtam egy Burek bárt ebédre.

Kis pihenő és szétnézés után egy beszélgetésen vettünk részt 2 iráni menekülttel, akik 2 éve jöttek át az iráni határon. Átcsempészték őket.

Baloldali értelmiségi házaspár. A nő angol irodalmat tanult, a férfi instrumentális muzsikát az iráni egyetemen. Politikai aktivitásuk miatt egyre veszélyesebb helyzetbe kerültek, az ún. Intelligent Office kontrollálta minden lépésüket.

Törökországban menekültnek lenni nem kellemes. Nem vállalhatnak munkát, nincs is. Nem hagyhatják el Van városát. Minden 6 hónapban 200 USD-t kell extrán fizetniük a rendőrségnek a menekült státusz díján felül. Arról álmodnak hogy Észak Európába mehessenek tovább, de ez akár 10 évbe is beletelhet.

Nem politizálhatnak Iránnal kapcsolatban, különben hazadeportálják őket. Persze interneten kampányolnak és segítenek az iráni bajtársaiknak illegálisan is.

Kérték, hogy ne publikáljuk a fényképüket nevüket magazinban.

A nő nagyon jól beszélt angolul.

És minden szomorúságuk ellenére végtelenül kedvesek és jó kisugárzásúak voltak. Öröm volt velük találkozni és megismerni az élettörténetüket.

Este készítettek nekünk egy fantasztikus iráni vacsorát, ami az én vegetáriánus szájízemnek abszolút megfelelt.

Az egyik köret sáfrányos rizs volt, és mondták, hogy a sáfrány boldogsághormonokat termel.

Sok boldogságot kívánok nekik!

2009. október 26., hétfő

NGO látogatás Isztambulban angolul

On Saturday, we visited the NGO TESEV in Istanbul.

We have met a very intelligent, well educated, good English speaking woman for the second time. It seems they are represented the modern Turkey.

TESEV are dealing with minority projects in Turkey.
First we got a general introduction about the different ethnic categories existing in Turkey.

There are religious minorities:
Armenians, around 60000
Greeks around 45000
Jews around 23000

These minorities have been existing according to the Treaty of Lausanne what was signed in 1923, after the 1st World War. (Did you know that only 2 countries have been using 1st WW Treaty?)
They can use their languages and practise the religions freely. But just these 3 groups are mentioned in the Treaty. Out of them, there are Assyrians, Circassians (3million), Kurds 12 million, Bulgarians, Albanians, Native Anatolian non monotheist Groups.
TESEV aims to promote the role of civil society in the democratic process and seeks to share its research findings with the widest possible audience. In order to do so, TESEV organizes regular seminars and conferences, bringing together specialists and policymakers from Turkey and abroad to discuss issues of current concern. It releases project reports, books, pamphlets, policy watch briefings and seminar proceedings aimed at general readership.

TESEV focuses on the most urgent and important policy questions facing Turkey and its neighbourhood in the new century. Program areas are grouped under three headings:
- Democratization
- Foreign Policy
- Good Governance
Some of the most remarkable of TESEV’s work have been on the issues of Islam and democracy, combating corruption, state reform, and transparency and accountability. Among the ongoing project areas are security sector reform, minorities and citizenship rights, transparency and strengthening civil society as well as Cyprus, Middle East and North Africa, and Turkey and European Union relations.
You can find more info here:
http://www.tesev.org.tr

2009. szeptember 1., kedd

Ujra itt vagyok.

Mozgalmasan telt az elmult het. 23-an vasarnap kezdodott a nepfoiskolai kurzus. Kb. 50-en vagyunk. Ebbol kb. 40 daniai fiatal, ugy 18-22 kozott. 3 kurzus zajlik egy idoben. Az egyik a "World on fire" ami danul van. Fo tema a globalizacio. Lesz egy egy honapos tanulmanyutuk Boliviaba. A masik hagyomanyos nepfoiskolai kurzus, nincs specialis fokusz de rengeteg erdekes dolgot tanulhatnak, mint filmezes, fotozas, ujsagiras, irodalmi iras, keramia, gender studies.

En pedig a Crossing Borders Global Studies-t kovetem. A csoportomban van egy 61 eves filippinó ficko, van egy 26 eves izraeli lany, egy 25 eves cseh lany, egy 19 eves cseh lany, van egy 22 eves yemeni ujsagiro lany, aki Szaud-Arabiaban el. Van egy fekete kanadai sportolo srac. Van egy 24 eves mauritaniai srac, es van egy 22 eves magyar fiu, meg egy 19 eves magyar lany.

Valaszthattam plusz targyat a keramia, az outdoor life, es az international current affairs kozul. En az utobbit valasztottam.

Minden hetfon ezzel foglalkozunk egesz nap. Elso alkalommal Afganisztan volt a tema. Egy dan ujsagirono volt a vendeg, aki Delhiben el, es onnan utazik mindenfele a vilagban. Afganisztanban most voltak valasztasok, es arrol tudositott. Csutortokon kell prezentalni egy nemzetkozi temabol hozott cikket.

Kedden-szerdan-penteken a Crossing Borders-t kovetjuk. Elso heten a dan nepfoiskolai intezmenyrendszer a tema. Holnap megyunk egy munkasmozgalom altal alapitott iskolat meglatogatni.

Csut-onkent este at lehet biciklizni a szomszed varoskaba, ahol van egy hatalmas sportpalya, es lehet tollasozni pl. Hetfo estenkent korus van. Modern korus, Bob Marley-t eneklunk pl. Kedden cultural cafe van, ahol vers, zene, vagy barmilyen prezentacio lehet a tema. Pentek estenkent filmeste van. Szombatonkent is van program. Meghivott eloadokkal. Most szombaton Nepali eloadok lesznek.

Elkezdtem futni itt az erdoben. Nagyon jo. Hetfo du-onkent megyek meg hetvegen, es ma is voltam. Kolcsonoztem a sulibol egy ocska bicajt is. Zorog meg minden, de jo magas a kormanya, igazi falusi bicaj. Azzal megyek holnap a munkas suliba reggel :-)

A kaja tovabbra is kituno nekem. Sok sok nyers zoldseg, meg isteni hazi kenyerek, es minden bio.

2009. augusztus 19., szerda

Kepekben

Sziasztok. Most csak kepekben szamolok be az elmult tiz naprol ;-)

http://www.flickr.com/photos/actionblogdk/sets/72157622065466606/show/

2009. augusztus 9., vasárnap






Tegnap volt az első tréning nap. Főleg ismerkedéssel telt. Megpróbálom felsorolni milyen országokból vannak: Austria, Albánia, Israel, Palesztína, Finnország, Lengyelország, Brazília, Japán (Kyoto), Eritrea, Fülöp Szigetek, Nepál, Yemen, Szaúd Arábia, Mauritánia, Equador, Dánia, Jordánia, Magyarország, Törökország. Biztos kimaradt valami.

Este volt egy érdekes workshop, ahol bemutattak egy honlapot, ahol a globalizációval kapcsolatos témákban lehet keresni cikkek, tanulmányok, adatbázisok között. És lehet szerkeszteni is, mint a Wikipédiát.

www.globalcitizen.net

Ma pedig egy 4 órás szerepjáték keretében eljátszottunk egy UN csúcstalálkozót a klímaváltozásról. Nagyon izgalmas volt. A terembe érve mindenki kapott egy matricát egy országnévvel. A terem úgy volt berendezve, mint az ilyen csúcstalálkozóknál szokás. Körben asztalalok kék terítővel, országkártyákkal. Kivetítő, pulpitus, UN logós terítő, asszisztensek, minden ami kell. Egy-egy országból kb. 4 delegált volt. Volt egy kis háttéranyag az adott ország gazdaságáról, történelméről, politikájáról, és klímavállalásairól, a lehetséges álláspontokkal. Utána volt fél óránk, hogy felkészüljünk egy 1 perces expozéval koncentrálva a finanszírozásra, a technológiákra, és a CO2 kibocsátás csökkentésére. Nagyon szigorúan moderált volt az egész. 1 percig lehetett beszélni, lehetett a folyóson lobbizni, stb. Nagyon izgalmas volt. A végén létrehoztunk egy állásfoglalást, hogy
1. létrehozunk egy Klíma alapot amit az UNFCCC koordinál (United Nations Framework Convention on Climate Change).
2. A G77, EU, Esernyő Szervezet, BRIC országok elkötelezik magukat, hogy létrehoznak egy integrált keretet, amely alapján minden ország befizet a klíma alapba a gazdasági helyzet és a fosszilis üzemanyagfelhasználás függvényében. A legkevésbé fejlett országok és a Szigeteknek nem kell befizetni az alapba.
3. Az USA elkötelezi magát, hogy egyedül befizeti 2010-ben az összes ország díját, ami 10 mrd USD.
4. A G77, EU, Esernyő Szervezet, BRIC országok megegyeznek abban, hogy egy nemzetközi zöld adót hoznak létre, amely 1 %-a minden egyes fejlődő ország exportjának, és a 10 mrd USD erejéig kell fizetni.

Nagyon élethű volt.

A szerepemmel viszont nem voltam elégedett. Németországot kellett képviselni, és csak 2-en voltunk, míg más országokból 4 delegált volt. A Jordán fickó rámhagyta az egészet, semmit nem inputolt. Fél óra alatt kellett képbe hozni magam Németországból, szakmai angolul, és egy pontokba szedett 1 perces expozét tartani. Kicsit lebőgés volt:-( Nagyon hiányzik az ilyen irányú gyakorlatom, hogy prezentáljak angolul.

A végén díjazták a legjobb delegáltakat, és vagy native speaker-ek voltak, vagy nagyon jól beszéltek angolul.

De jó lenne otthon is ilyeneket csinálni.

Ja és de. úsztam a tengerben. Jó hideg, frissítő volt, de jólesett nagyon. És rengeteg a katicabogár.

Napközben meg segítenem kellett a repjegyek begyűjtésében, és a díjak befizettetésében. Sajnos megint számlákat tartottam a kezemben :-)

Most lent filmvetítés van éppen: a Darwin rémálma.

Egyre intenzívebb az egész.

2009. augusztus 8., szombat

"Érezd magad itt!"








Ma megérkezett újabb 40 ember. Egy lány Japánból, egy brazil fickó, aki közösségeket kutat, az a témája, hogyan lehet tudatosan egyszerűen élni 'simplicity'. Egy középkorú filippínó fickó, aki alternatív oktatással foglalkozik. Jött egy fiatal pár, pár hónapos ikrekkel:-) Jöttek 4-en finnországból, az egyik srác tud magyarul is, mert a nagyszülei Nagyváradról valók. A másik finn, egy közékorú nő, aki pszihológiát meg vallástörténetet tanít. Jött 4 magyar lány is, akiket még nem ismertem. Az egyik a BOCS alapítványnál dolgozik, a másik a pécsi Zöld Híd Alapítványnál. A 3. az Origónak ír megújuló energia rovatot, meg tanul az Eltén, a 4. pedig valamilyen tudományos alapítványnál dolgozik. Jött 4 fejkendős lány arab országokból, Jordániából, Szíriából.

Délelőtt a kulcsokkal rohangáltam. Aztán leültem Garbával beszélgetni. Mondtam neki, hogy a diplomámmal is szeretnék foglalkozni, meg kikérdeztem, hogy mit csinálhatnék a gyakorlatom alatt. Megbeszéltük, hogy ha vége a 10 napos intenzív Klímaképzésnek, utána kell segítenem a riportálásában, majd lesz 3 nap szabadnapom aug 20-23 között. Előtte viszont készítünk nekem egy munkatervet. Melyik napokon legyek az irodában, ez heti 1-2 du-t jelent majd. Valószínűleg péntek du-onként szabad leszek, és elmehetek Koppenhágába könyvtárba, vagy más szervezetekhez interjúzni, akik foglalkoznak Fair Trade-del. Azt mondta, hogy segít ezeket leszervezni. A kurzus alatt lesz egy saját témám, projektem, egyfajta mini kutatást kell csinálni és a végén prezentálni, úgyhogy ez kapcsolódhat a diplomámhoz.

Azt is mondta, hogy a Crossing Borderben vannak futó projektek, amiket majd a kurzus után megnézhetek, és bekapcsolódhatok valamelyikbe, illetve elkezdhetek szervezni valami újat is, ami jövőre szólna. Pl. egy hasonló képzést, mint ez a Klíma nagykövetek képzése. Úgyhogy egyelőre több, mint ígéretes a helyzet.

Aztán du. elmentem a palesztin lányokkal Munak-kal, aki Manarnak, a szervezőlánynak a testvére és Duhal-al, és a jemeni újságíró fiúval, Khaleddal, Helsingorba megnézni a Hamlet kastélyt. Khaled angol irodalmat tanult Yemenben, ezért is érdekelte a Hamlet kastély. Európában csak Dániában járt eddig. A palesztin lányoknak pedig ez az első útjuk Európába. Úgyhogy rengeteg képet csináltak. Munak nagyon hiperaktív, felmászik a háztetőkre, meg a szobrokra, meg a vasúti átjáróra is fel akart mászni, úgyhogy a frászt hozta rám néha. Csináltunk egy pár élő szobros képet hármasban. Nagyon kedvesek velem, állandóan ölelgetnek :-). Dula építésznek tanul Haifa-n, nagyon kedves és értelmes. Sokat mesélt nekem a víz problémákról Izraelben, hogy a Holt tenger közel van a kiszáradáshoz, és hogy a Vörös tengerből akarnak vizet bele vezetni, de az megváltoztatja az ásványi anyagszerkezetét, és nem az igazi megoldás. Meg hogy nagyon apadnak a vízforrásaik Északról, Libanonból, Szíriából, és hogy már bőven a határértéket jelző piros vonal alatt vannak, úgyhogy vásárolniuk kell majd vizet. Beszélgettünk a Ramadanról, hogy olyasmi mint nálunk a Karácsony. Abban a hónapban mindenki kedves a másikkal, emelkedettebb hangulatban van, nyugodt, spirirtuálisan is feltöltődik. Aztán utána minden megy tovább ugyanúgy. Itt is tartani fogják a böjtöt aug. 24-től kezdődik asszem. Csak az a szívás, hogy itt Északon a nap sokkal később megy le, úgy este 9- 9.30 között, míg Izraelben 7 körül, úgyhogy itt tovább kell kibírniuk étel és víz nélkül.
Mondta, hogyha legközelebb Izraelben járok látogassam meg a családját a Nyugati parton, ami palesztin terület. Mondtam, hogy nagyon szívesen, eddig nem ismertem senkit palesztin területről, pedig már korábban is elmentem volna megnézni szívesen.

Egyébként ők jómódúaknak számítanak, az apja történelem tanár, az anyja pedig általános iskolában tanít.

A magyarokkal alig beszélgettem, igyekszem elvegyülni, nem akarok klikkesedni, és így az angolomnak is jobbat tesz. Örülök, hogy egyedül jöttem ki, és hogy nem ismertem a magyarokat korábbról, mert így nincs bennem a kényszer, hogy csordaszellemben legyek velük. Sokszor ez gátolt meg korábban is a külföldi közösségekben.

Este volt egy üdvözlő vacsora, isteni kajákkal. Vega lasagnéval, salátákkal, amiket a kerti zöldségekből csinálnak. Nagyon jók a salátáik: pl. reszelt káposzta, répa, mustáros öntet, ami kicsit édeskés, és pirított sózott mandula. Aztán volt pestós krumpli. A kávéhoz van bio zabtej. Reggel pedig lehet enni bio joghurtot magokkal, müzlivel, és isteni házi bio narancs lekvárral, vagy áfonyalekvárral. Nyamm-nyamm.

És nem eszem sokat, mert tudom, hogy mindig rendelkezésemre áll az itt létem alatt a jó minőségű változatos ízvilágú étel, és nincs bennem a kényszer, hogy végigkóstoljak mindent, vagy hogy teliszedjem a tányéromat. Tudom, hogy holnap is valami finommal örvendeztetnek meg. Az is jó, hogy rendszer van az étkezésekben, és hogy a vacsi általában 6-7-ig van, tehát nem túl későn. Ja és nincs desszert sem utána, úgyhogy remélem lesz majd látszatja. Már csak a futást kellene beiktatnom az erdőben, vagy a tengerparton, de ez szerintem a klímaképzés utánra marad.

Garba azt mondta az üdvözlő beszédében, hogy Feel at here! Beacuse here is good. You have clean water, good food, nice people, and beautiful environment. Don't care about home for these 10 days. You don't feel at home, otherwise You stay at home, so feel at here.

Asszem jó helyen vagyok Itt:-)

2009. augusztus 7., péntek

Dánia









Busszal jöttem Bp-ről. A Student Agency nevű cseh cég hozott. A buszaik elég kényelmesek. Brno-ban és Prágában kellett átszállni. Prágában 2 órát vártunk, amíg minden utas megérkezett a gyűjtőpontra. 35 000 Ft oda-vissza az út csak.

Átkompoltam az Északi tengeren hajnali 4-kor. A legmélyebb álmomból ébresztettek, de megérte nézni a az év egyik legfényesebb teliholdját a tengeren tükröződve. Kicsit Titanic érzésem volt, mintha egy megvilágított filmstudióban lettem volna. A tenger, olyan hihetetlenül fekete volt a Hold pedig hihetetlenül fehér. Félálomban kikászálódni a buszból, és felkászálódni a hipermodern komp fedélzetére nagyon valószerűtlen volt.

Reggel 5.30-ra kellett volna megérkeznem, de 1 órát késtünk, így elkerültem Manar-t a palesztin lányt, aki a fogadásomra jött.

Koppenhágából 45 perc vonattal Humlebaek É-ra, ahol a Krogerup Hojskole, a népfőiskola található. Ez egy kicsi városkában van egy erdő közepén 10 percre a tengertől. Nagyon idilli hely. Van saját biokertje. Onnan főzik az ebédrevalót. A tanulóknak pedig ki kell venni a részüket a házimunkából. Első nap csak dánokkal találkoztam. Idősebbnek néznek ki a koruknál. 25 évesnek néznek ki, pedig csak 20 évesek. A lányok elég magasra nőttek. Főleg szőkék, és kék szeműek.

Este Manarral beszélgettünk, és hamar be is vont a munkába. Összeállítottuk a résztvevőket és a szobákat. Mivel a legtöbb résztvevő Közel-Keletről jön, ezért figyelni kellett arra, hogy ne kerüljön egy szobába egy szíriai meg egy izraeli például. Hiába 'come2gether' a képzés címe, állítólag börtönbe is kerülhet otthon egy szíriai, ha kiderül kivel lakott egy szobában. Elképesztő. Ma délelőtt pedig az volt a dolgom, hogy várjam a vonatállomáson a többi résztvevőt, és útbaigazítsam őket az erdőn keresztül, hogy megtalálják a sulit. Egész nap a pu-on ültem és napoztam, és nem jött senki. Manar a reptéren várta őket és nem volt nála mobil, hogy értesítsen, így behatóan volt időm tanulmányozni egy dán kisvárosi pályudvar mindennapjait. Az ebédre sem mertem visszamenni, hátha pont jön valaki a vonattal, így a Kiosk-ban ebédeltem. Majdnem 3000 huf egy szendvics, kávé, ásványvíz. Szörnyű árak vannak. Amúgy van napi 3x-i igen jó minőségű biokaja.

Megérkezett egy lány Yemenből, 2 palesztin lány Izraelből, 1 fiú valamelyik afrikai orszából. A képzés szervezője Garba Diallo, mauritániai. Én vagyok egyelőre az egyetlen európai:-)

Vasárnap kezdődik a program először egy 10 napos intenzív klímaképzés lesz, ahol 80-an leszünk résztvevők. Utána egy hét szünet, és 23-án kezdődik a 3 hónapos Global Studies kurzus, ahol sokkal kevesbben leszünk, 14-en kb.
Nekem kell az irodában segítenem, ami a Garba házában van a Campus területén. Még nem tiszta, hogy mit fogok csinálni. Valószínűleg mindenben kell segítenem. Kérdezte a Garba, hogy mivel pénzügyes vagyok otthon segíthetnék ebben itt is. Mondtam hogy momentán elegem van a pénzügyekből. De nem tudom mivel szeretnék igazán foglalkozni. Most tényleg útkeresésben vagyok.

Most épp egy csodás levélváltáson vagyunk túl Levivel. Igazán jót tett a lelkemnek a beszélgetés. Most elteszem magam holnapra.