2009. november 19., csütörtök

How I consume the Media?

I don't watch TV, because I feel it's so agressive in many way and people can be addict on. The news are always about conflicts, cheating, natural catastrophe. In a way it keeps peoples's mind in a continous state of fearing, or the worse in apathy. In that state of mind, people are easily get being manipulated at all the time. They consumes opinions from the talkshows, ideologies from the political shows, lifestyle from the series and advertisements. If you turn on the TV, it's really hard to stop and run away from all the shits. The ownership of Magazines, Papers and TV Channels are very concentrated. The Mainstream media is just about making profit and power, not to get you to be informed. They are so manipulating. All the system is a big bubble, the price of 1 second advertising time is outrageuosly huge amount.
I prefer to read weekly newspaper. I get used to read 3 type of newspapers in Hungary to have a coverage of all political sides and get some objectivity. It's a fun to explore the political line, and how the news can be served in totally different way. And I can filter them more easily than the TV. But what I really like to read, are the alternative media sites, like Indymedia or several blogs, and I've also started my own blog. I think it's the best way to know about the reality through the ordinary people's opinion.
What is Indymedia?
"The Independent Media Center is a network of collectively run media outlets for the creation of radical, accurate, and passionate tellings of the truth. We work out of a love and inspiration for people who continue to work for a better world, despite corporate media's distortions and unwillingness to cover the efforts to free humanity."
http://www.indymedia.org
You can reach in many languages and you can edit it freely if you want.

Today's post was inspired of my studies about Global Media at Crossing Border Group.

2009. november 8., vasárnap

Politika, kormányzó párt vs. kurd párt

A programunk részeként meglátogattuk a kormányzó AKP (Igazság és fejlődés pártja) és a DTP (kurd párt) helyi képviselőit Van-ban.

Van-ban a DTP 56%-ot ért el a helyi választásokon, ami kevesebb, mint korábban. Ennek okáról kérdezve azt válaszolták, hogy a kampány alatt 52 helyi képviselőt letartóztattak azzal vádolva, hogy a PKK-t (hivatalosan terrorista szervezetnek nyilvánított párt) támogatják. Továbbá az AKP a régióban gazdasági fejlesztéssel, élelmiszersegélyekkel manipulálja a szavazókat. Egyre több katona, rendőr, hivatalnok él a városban, akik mind az AKP-t támogatják.

Elsőként az AKP-hoz érkeztünk, jól felszerelt irodájuk, előadótermük volt, ahol egy emelvényre 4 képviselőt ültettek.

Az AKP-t az 5 hónapja elindított, a kurd kisebbséget érintő reformokról kérdeztük. Nagyon propagandaízű válaszokat kaptunk. Hogy ez most az első a politikai agendájukon. A kurd helyzetet, mint problémát említették, de nem derült ki, hogy mi a probléma. De a probléma interregionális, ugyanis Irán, Irak, Szíria területén is élnek kurdok. Kiemelték a terrorizmus elleni küzdelmet, a párbeszéd elindítását az érintett államok között. Továbbá a civil szervezetekkel és pártokkal való találkozókat. A folyamat persze teljesen átlátható. Csak az ellenpárt CHP (Köztársaság és Emberek Pártja) negatív hozzáállása akadályozza a reformok végrehajtását. A probléma 25 éve tart. A CHP csak a politikai előnyök megszerzése érdekében áll ellen.

Mik azok a reformok?:
Engedélyeztek egy kurd TV állomást az állami TV-n a TRT6-ot. Az egyetemeken lehetőség a kurd, mint idegen nyelvi tárgy oktatására.

Ezután meglátogattuk a helyi kormányzó kurd párt (DTP) képviselőit. Ahogy az épületbe értünk, bezsúfolódtunk egy terembe és a beszélgetőpartnereink egy szinten velünk foglaltak helyet, ami rögtön szimpatikus volt. Továbbá az is, hogy a DTP-nek van egy női tagozata, és annak egy képviselője is ott ült.

A politikájuk megegyezik a PKK-éval, akit hivatalosan terroristaszervezetnek nyilvánítottak Törökországban, és megszüntették a pártot. A vezetőjét börtönbe zárták, és gerilla tagjai a hegyekben bújnak meg, és harcolnak a felszabadulásért. A PKK a 70-es években alakult, amikor a kurdok a környező országok elnyomása alatt álltak, és lehetetlen volt a számukra a politizálás harc nélkül. A PKK megágyazott a DTP-nek, aki ugyanazt a politikát követi legális módszerekkel.


Náluk is a reformokkal indítottunk. Mit akarnak a kurdok képviseletében elérni?:

-Önálló adminisztrációt szeretnének a nemzetközi jog alapján.
-Az alkotmány megváltoztatását, hogy a kurdok megjelenjenek benne.
-A kurd identitás fejlesztését.
-A kormányzat tekintse a kurdokat kurdoknak.
-Engedje gyakorolni a kultúrát, tradíciót.
-Párbeszédet akarnak, nem háborút.
-Mindenhol beszélhessék a kurd nyelvet.
-Sajtószabadságot az újságírók bebörtönzésének, és a lapok bezárásának leállítását.

Az AKP reformjavaslatáról kérdezve azt felelték, hogy elsősorban a kurdok küzdelmének eredménye, másodsorban az EU és az USA nyomására indították.
Törökország nem lehet az EU tagja a kurdok ügyének megoldása nélkül.

A fő problémájuk, hogy a kurd érdekeket képviselő DTP és PKK bevonása nélkül csinálják. Az AKP azt várja, hogy az általuk rajzolt keretben cselekedjenek a kurdok. Például a nemrégiben indított új kurd nyelvű TV adás masszívan cenzúrázott, kritikus kurd vélemények egyszerűen nem kerülnek adásba.

Folyt köv.

2009. november 1., vasárnap

Kurdisztán felfedezése

Kelet-Törökországban járunk, Kurdisztánban.

Van városából korán reggel indultunk, az iráni határ mellé egy kis faluba, ahol a helyi általános iskolát látogattuk meg, majd vendégeskedtünk Ibrahim bácsi házában.

Az úton a buszból nézve a vöröses-barna, kissé kopár táj tárult elénk hegyekkel. Néha egy –egy csomóban szegényes, kocka alakú vályogházak, és számtalan félig elkészült épület.

Az építkezési kultúra a Ny-Európaitól merőben különböző. Elkezdik építeni a házat egy kis pénzből, majd ha elfogyott, leáll az építkezés, egy-két év múlva, ha sikerült félretenni egy kicsit, akkor újraindul. A török adózási politika is segíti a befejezetlenséget, ugyanis, amíg nincs kész, addig nem kell fizetni házadót. A hegyeken hollywood-i mintára rajzolt feliratokat láttunk, mint: „Milyen boldog is vagyok, hogy töröknek születtem”, vagy, hogy „Törökország a törököké”. Ez az egyik erőszakos módja a kemalista nacionalista ideológia elterjesztésének a kurdok lakta térségben.

Az ország egyik legszegényebb régiójában járunk, az egyik jövedelemszerzési lehetőség a benzin és teacsempészet Iránból, ahol az üzemanyag teljes mértékben államilag támogatott.
A hegyen keresztül hozzák át szamáron, gyakran kitéve a kurd szabadságharcosok és a török faluőrség kereszttüzének.

Később ellátogatunk Ibrahim bácsihoz, aki szintén ebből él.

De előbb megállunk a helyi általános iskolában, ahol a kurd gyerekek oktatása zajlik. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen lehetőségiek vannak a falubeli gyerekeknek, mi változott 2002, az AKP (Igazság és fejlődés pártja) kormányra kerülése óta?

A fogadásunkra a teljes tanári kar készenlétben volt. A gyerekek már messziről integettek a közeledő busznak. A fiúk egyszerű kék öltönyben, a lányok kockás szoknyában. A frissen odahelyezett török-angol tanárnő jött a segítségünkre.
Ami elsőre feltűnt, hogy a gyerekek alacsony növésűek, és rengeteg ránc van a szemük alatt és az arcbőrük 8 éves korukra cserzett. A tekintetük komoly és mély. Elsőre ijesztő látvány. Talán a hegyi klíma, talán az alultápláltság teszi.

Az iskola az iráni határtól félórányira van. A tömegközlekedés, nehézkes. Ritkán járnak buszok Vanból, a közeli nagyvárosból, így a tanárok munkanapja a várakozással gyakran hosszabbodik. A tanári kar nagy része török és az ország különböző részeiből helyezték ide őket. Adanából, Anatóliából, a fekete-tengeri régióból, Ankarából.

475 diákra 18 tanár jut, plusz az igazgató.
Az oktatás 8.30-kor kezdődik azzal, hogy hangosan felolvassák a minden osztályterem falára a Mustafa Kemal Atatürk (a modern Törökország alapítója) portré mellé kihelyezett kemalista vers első két verszakát, mely az 1. vh. után íródott.

A hagyományos tárgyak mellett tanulnak vallási tárgyat is, ami lefedi az Alevi (Siíta Iszlámot), Iszlámot, Judaizmust, Keresztényéget. Az oktatás 2007 végéig nagyjából abból állt, hogy a Koránt magolják arabul, ami igencsak nehézkes a török, kurd, örmény anyanyelvűeknek.
Az Alevi vallási irányzatot 11 millióan követik Törökországban, ahol a többség Sunnita Iszlám vallású. 2007 októbere előtt nem volt része a vallási oktatásnak az Alevi. Miután egy szülő feljelentette a török oktatási minisztériumot az Emberi Jogok Európai Bíróságánál, mert nem akarta tovább a Sunnita Iszlámra orientált vallási oktatást a lányának, és ez fájó pont volt az EU kapuján oly régóta kopogtató Törökországnak, kénytelen kelletlen belevették az oktatásba.

Az oktatás nyelve török. A tanárok csak törökül tudnak. Ez az első évfolyamokban nagy nehézség a kurd anyanyelvű gyerekeknek. A kurd nyelvoktatás a kormány reformjának része, de csak néhány egyetemen lehet kurd nyelvi tárgyat választani 2009-től. Még nagyon messze vannak attól, hogy az alapoktatás része legyen.

A gyerekeknek az iskola után nincs vége a kötelezettségeknek. Legtöbbjüknek segíteni kell a szüleiknek a megélhetésben. A fiúk gyakran pásztorkodnak, a lányok a háztartásban segítenek. Minthogy az oktatás, a tankönyvek, az egyenruha, a napi egy hideg ebéd ingyenesek a gyermekek részére, a legnagyobb nehézség a szülőknek a munkaerő kiesése a családi jövedelemszerzésből. Így a térségből csak 10% jut tovább középiskolába. 2002 előtt ez csak 2-3% volt. A többiek dolgoznak a faluban, vagy szezonális munkát vállalnak a Ny-i országrészben.

A Kormány próbál változtatni a helyzeten, ezért havi ellátmányt fizet minden egyes gyermek után a szülőknek, hogy pótolja a kieső munkás kezet. A lányok után 24, a fiúk után 16 Török lírát fizet, ezzel is támogatva a nők oktatását.

Az iskola után ellátogattunk az egyik falubéli házába. Először nem voltam biztos benne, hogy egy lakóházba lépek-e be, ugyanis kívülről egy vályogkockát láttam, színével teljesen beolvadva a sárgás kopár hegyvidéki tájba. Odabent viszont hangulatos kályhameleg otthon fogadott, sok-sok színes szönyeggel, tágas konyhával, fürdőszobával, és az elmaradhatatlan chai (helyi, nem csempészett tea), és extrán édes sütemény. Ibrahim bácsinál jártunk, akinek 5 gyermeket nevel, 4 lányt, és egy fiút. A látható szegénység ellenére nagy harmónia, és bölcsesség sugárzik lényéből, és környezetéből. Felesége, aki egyben unokatestvére is 12 éves volt, amikor megházasodtak. A család nem nézte jó szemmel, de nagy volt a szerelem.

Régebben nem volt ritka a korai házasság, ma természetesen törvény tiltja a polgári esküvőt 18 év alatt, de azért a tradíciók még erősek, és előfordul a korai házasság az Imam által. Az iskolában a tanárok említették, hogy minden esetben megpróbálják lebeszélni a szülőket a lányuk "eladásáról" és bátorítani a taníttatásra őket.

A környéken elterjedt megélhetési forma a csempészet tea, kávé, benzin Iránból. Ibrahim bácsi és a fia is ebből élt, ami igencsak veszélyes, ha nem alkuszol meg a határőrökkel, egyszerűen lelőnek. Az alku tárgya haszonállat általában.

Miután egyre kockázatosabbnak tartotta Ibrahim, elküldte a fiát Isztambulba dolgozni.

Három gyermekét is taníttatja az ötből, ami nem kis teljesítmény a környéken. Nem akarja, hogy a gyermekei itt maradjanak. A 14 éves forma lányát kérdeztem mi az álma? Isztambult látni, felelte.

Folyt köv.